Hungary
TAKEN EP01 - Túl az égen
¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨
Anyukám sokat mesélt az égről.
Nappal a felhőket szerette nézni, éjjel a csillagokat. Főleg a csillagokat. Volt egy közös játékunk, úgy neveztük: "Mi van az égen túl?" Elképzeltünk egy sötétet, vagy egy vakító fényt, vagy valami mást, aminek nem tudtuk a nevét.
Persze ez csak játék volt. Mert semmi nincs az égen túl. Az ég csak van és egyre tágasabb, és minden játékunkat alatta játszuk...
Russell Keys, mint sok más katona visszatért a háborúból.
Belefáradt a harcokba és nagyon örült, hogy haza mehet. Sokmindent átélt és tudta, hogy már nem ugyanaz az ember, mint aki elment.
Megváltozott, és kereste otthon azokat a dolgokat, amik szintén megváltoztak, amíg távol volt. De néha, amikor az ember messzire megy, majd visszatér, nem azok a dolgok zavarják leginkább, amik megváltoztak, hanem azok, amik semmit nem változtak.
Mintha el sem mentünk volna és nem csináltunk volna semmit. A gyerekek ugyanúgy játszottak a hátsó üres telken, ahogy ő és a barátai minden nyáron. A gimnáziumi zenekar továbbra is minden péntek este játszott a városi parkban. És az öreg Mrs. Parker még mindig várta, hogy rákiabálhasson az iskolából hazafelé tartó gyerekekre, ha rálépnek a virágaira. Mindezek mit sem változtak, de ő más ember lett. Így már semmi nem olyan volt, mint régen.
Azt mondják, egyesek életük végéig magukkal hordozzák a háborút.
Mások leteszik maguk mögött, mint egy régi cipőt. De azt hiszem vannak olyanok, akik tovább harcolnak.
Akkor is, ha nem is sejtik, kivel küzdenek, vagy hogy miért fontos, hogy ne adják fel.
A legtöbb ember lassan változik.
Olyanok, amilyenek. Aztán egy idő után mások lesznek.
De vannak, akik pontosan tudják, mikor változott meg az életük. Látják az embert,
akivel összeházasodtak, vagy a gyermekük tekintetét, amikor először elmosolyodik.
Vannak, akikben nem a jó indítja meg a változást.
Történik velük valami és attól a pillanattól kezdve minden, amire ránéznek egészen másmilyennek tűnik, mint azelőtt.
Sokféle oka lehet a magányosságnak ezen a földön.
Van, akinek a természetével van baj, vagy túl kegyetlennek született vagy éppen túl gyöngének.
De a legtöbb embert a körülmények teszik magányossá.
Bajba került, összetörték a szívét, vagy történt valami az életében, amit nem tervezett előre.
Vannak, akik minden reményt feladnak, hogy valami megváltozik az életükben.
Csak élnek nap-nap után.
És ha jön valami, ami mindent megváltoztat, elsőre valószínűleg észre sem veszik.
Legföljebb azt a kis ideges érzést, amit a gyomrunkban érzünk. Anyukámmal úgy neveztük, "az autós érzés".
Mert én mindig ilyet éreztem, amikor nagyon hosszú útra indultunk, vagy ismeretlen helyre.
Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni.
Ezt mindenkinek elmondják gyerek korában: "Ne nézz a napba, különben megvakulsz!"
De néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is megkockáztatjuk,
csakhogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem értünk.
Azon a nyáron sok megmagyarázhatatlan eset történt
. Fények tűntek fel az égen, és lezuhant repülő csészealjakról írtak az újságok.
John jött, és elment. Egy ideig az élet visszatért a régi medrébe,
és majdnem mindenki elfelejtette azokat a dolgokat, amiket a nyár hozott magával az égből.
Anyukám sokat mesélt az égről.
Nappal a felhőket szerette nézni, éjjel a csillagokat. Főleg a csillagokat.
Volt egy közös játékunk, úgy neveztük: "Mi van az égen túl?" Elképzeltünk egy sötétet,
vagy egy vakító fényt, vagy valami mást, aminek nem tudtuk a nevét. Persze ez csak játék volt.
Mert semmi nincs az égen túl.
Az ég csak van és egyre tágasabb, és minden játékunkat alatta játszuk...
TAKEN EP02 - Jacob és Jesse
¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨
Minden gyerek szeretné, ha a mese, amit anyukája mesél valóra válna.
Azt hiszik, bebújhatnak a könyvek meséinek világába, és ott élhetnek a könyv lapjain.
Legbelül tudják, hogy ez sosem történhet meg.
És mivel tudják, hogy a varázslat nincs egészen ott,
hanem csak a hely túloldalán vagy a következő mesében,
biztonságban érzik magukat éjszaka. És nem is akarják, hogy másképp legyen.
Van olyan idő, amikor az egész világ fél.
Amikor a félelem társ, amivel együtt kell élni éjjel és nappal.
Amikor az emberek félnek, nem egyformán cselekednek. Van, aki harcol, van, aki menekül, van,
aki elpusztítja azt, amitől fél, és van, aki minél messzebb kerül tőle.
Ahonnan úgy látja, mint valamit, amit játékpisztollyal is lelőhet.
A papám gyakran mondta, hogy vannak dolgok az életben,
amiknek semmi értelme, és nem is lesz értelme. És ha van egy kis eszünk, akkor tudjuk.
De a mi dolgunk az, hogy ne adjuk fel.
Hogy mindenáron megpróbáljunk értelmet találni nekik, és megérteni olyan dolgokat,
amiket nem lehet megérteni. Lehet, hogy az emberek különféle neveket adnak a válaszoknak.
Egy valami biztos, a kérdés mindig ugyan az marad.
A Karácsony a remény ünnepe.
A gyerekek új játékot remélnek. Ahogy nőnek, úgy nőnek a játékok is, de a remény ugyan az marad.
Sokan békét remélnek a földön, talán egy jobb holnapot.
De bármi legyen is az elképzelésük, mindig olyasmit akarnak, ami csillog, fényes és új.
Miért akarnak az emberek ilyen kétségbe esetten találni valakit?
Miért jobb érzés tudni, hogy figyelnek minket, mint azt, hogy senki nem figyel?
És tényleg, miért érezzük ettől úgy, hogy kevésbé vagyunk egyedül?
És végül, ha tényleg van fönt valaki, nem lennénk mégis ugyanúgy mindannyian egyedül?
Amikor kicsik vagyunk, szívesen hisszük azt, hogy mindent tudunk.
De igazából nem szeretünk túl sokat tudni.
Azt szeretnénk, ha a felnőttek biztonságos hellyé tennék a földet,
ahol az álmok valóra válnak és mindig teljesülnek az ígéretek.
Így amikor kicsik vagyunk, úgy tűnik, kevés a kérdésünk.
Az emberek elhiszik, amit el akarnak hinni.
Mindenre magyarázatot keresnek és belekapaszkodnak
. Végül már nem számít, hogy mi a trükk és mi a valóság.
Csak az számít, hogy hisznek benne.
TAKEN EP03 - Nagy remények
¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨
A nagyapám mindig azt mondta anyukámnak,
hogy egy gyereknek nem szabad komolyabb dologgal törődnie, mint a baseball.
Abban minden benne van, ami kell.
Ott van a győzelem, a vereség, azok a pillanatok, amikor együtt vagyunk és amikor egyedül.
És van vége. Nem az óra mondja meg, mikor, de véget ér
. És ennél többet
- mondta a nagyapám az anyukámnak - nem is kell tudnia egy gyereknek a világról.
Az emberek szeretnek olyasmit vizsgálni, amitől félnek.
Nézegetik, nevet adnak neki, így a szentek Istent, a tudósok pedig bizonyítékokat keresnek.
Mindenki fel akarja fedni a rejtélyt, hogy elűzze a félelmet.
Szívesen hisszük azt, hogy befolyásolni tudjuk életünk eseményeit,
és legtöbbször azzal a gondolattal bolondítjuk magunkat, hogy tényleg mi irányítjuk őket.
Aztán történik valami, ami rádöbbent minket, hogy a világ nem a mi,
hanem a saját törvényeink szerint forog. Mi csupán átutazók vagyunk.
A rajzfilmekben a szereplők lelépnek a szikláról és nincs semmi bajuk,
nem zuhannak le, amíg le nem néznek. Anyukám szerint ez az élet titka; hogy ne nézzünk le.
De nem csak ez, nem csak a lenézésen múlik, hanem azon, hogy ne vegyük észre,
hogy a levegőben vagyunk és nem tudunk repülni.
A világban kétféle dolog történik: nagy dolog és kis dolog.
De elég igazságtalan nagynak és kicsinek nevezni őket. Mert ha velünk történik valami,
elveszítünk valamit vagy valakit, aki fontos volt nekünk,
akkor csak az számít. Lángba borulhat körülöttünk a világ, az sem érdekes,
egyáltalán nem érdekes.
Van egy elméletem, hogy miért tesznek ilyen szörnyű dolgokat az emberek.
Ugyan azért, amiért a gyerekek püfölik egymást az iskolaudvaron.
Ha te vagy az, aki üt, az azt jelenti, hogy nem téged ütnek. Ha te vagy a szörnyeteg,
akkor nem vár semmi a sötétben, hogy rádugorjon. Tényleg ilyen egyszerű.
Az emberek azért csinálnak szörnyű dolgokat, mert félnek.
Mindannyian egy szikla peremén állunk, mindig, minden nap.
A szikláin, amiről le fogunk zuhanni. Nem ebben áll a döntésünk,
hanem abban, hogy rugdalózunk és sikoltozunk, vagy kinyitjuk a szemünket és a szívünket,
és várjuk, mi történik zuhanás közben.
TAKEN EP04 - Nehéz döntések
¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨
Mi tesz minket emberré? Hogy gondolkodunk? Hogy érezzük a szomorúságot és a fájdalmat?
Talán... Hogy tudunk nevetni? Remélem... Tudunk bántani, látjuk a múltat és a jelent.
És bizonyos mértékig a jövőt is. És talán az is emberré tesz minket,
hogy pont eleget tudunk ahhoz, hogy tudjuk, merre megyünk.
Egyszer a nagypapa felől kérdeztem az apukámat.
Tudtam, hogy sok rosszat megélt, de ennél többet nem nagyon.
Azt mondtam apukámnak, ezek szerint elveszett ember volt.
Ha nem is elveszett - mondta az apukám - de egy darabig nyilvánvalóan zavart.
Anyukám egyszer elmesélte, hogy csak egyszer ment templomba.
A mamájával, Húsvét vasárnap. Amikor a pásztor azt mondta, hogy a Mennyország benne van,
halálra rémült. Mert az azt jelenti, hogy minden rajta múlik.
Az emberek szeretik az erős karok védelmét, figyelnek a fejükben lévő hangokra, dolgokra,
figyelnek az égre.
Amikor az ember gyerek, bármivel el lehet varázsolni.
Szappanbuborékkal, vagy a locsolótömlőből kispriccelő vízzel,
ami szivárványt varázsol a gyep fölé. Azt hiszem a felnőtté válás azt jelenti,
hogy egyre nehezebben találunk vissza arra a helyre, ahol elvarázsolhatnak minket.
Felnőttek arcán csak akkor láttam ezt az elragadtatást, amikor először szerelmesek lettek.
TAKEN EP05 - Karbantartás
¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨¨
Sokan úgy élik le az életüket, hogy várják, hátha történik valami, ami mindent megváltoztat.
Keresik a hatalmat, a szerelmet, vagy a választ a legnagyobb kérdéseikre.
Szerintem valójában egy új lehetőséget keresnek.
Az utat egy olyan élethez, ahol minden addigi hibájuk semmissé válik,
és mindent újra kezdhetnek. Ahol még nem történt semmi rossz, és minden lehetőségük előttük áll.
Az emberek sokféle ok miatt mennek haza.
Például emlékezni, vagy azért, mert nincs más hely, ahová mehetnének.
Hazamennek, amikor veszítenek, és hazamennek, amikor büszkék.
Hazamennek, hogy ajtót keressenek a múltra, vagy utat a jövőbe.
Sokféle ok miatt mennek haza, de mindig hazamennek, hogy elbúcsúzzanak.
Vannak, akik sokat gondozzák a gyepet.
Mintha az a darab zöld lenne a legfontosabb dolog a világon.
Mintha azt hinnék, hogy amíg a ház előtt a fű nyírt, zöld és gyönyörű,
addíg nem számít, mi van a ház falán túl.
Ismerik azt az érzést,
amikor ráveszik magukat, hogy átmenjenek egy sötét szobán?
Izgatottak, de tudják, pontosan tudják, hogy nincs ott semmi veszélyes.
Van, aki saját magának választ sötét szobát. Olyan helyeket keres, ahol a félelem biztonságos.
De vannak, akik közel sem ilyen szerencsések.
Amikor az élet a rendes kerékvágásban megy, könnyű elhinni,
hogy semmi nem történik ok nélkül, könnyű hittel élni.
De amikor rosszra fordul a helyzet, akkor nagyon nehéz ebbe a hitbe kapaszkodni.
Nehéz ilyenkor megállni, hogy ne találgassuk, hogy kinek a céljai mozgatják az eseményeket.
Mi alapján lehet megítélni valakit?
A legszörnyűbb tette alapján? Vagy a legjobb szándéka után?
Amikor az ember egy pillanatra belenéz az életébe és rájön,
hogy feléig sem jutott annak az útnak, amit kitűzött, hogy talál el attól a személytől,
akivé vált ahhoz, akivé tudja, hogy válhatott volna?
Az emberek néha úgy mennek át az életükön, hogy nem is gondolnak bele,
hova mennek. Ahogy telnek a napok, egyre szomorúbbak és magányosabbak lesznek, anélkül,
hogy tudnák, miért szomorúak és hogyan lettek magányosak.
Aztán történik valami, találkoznak valakivel, akinek vonzó a tekintete,
vagy valami van a mosolyában. Lehet, hogy ez a szerelem titka. Találni valakit,
aki mellett nem érezzük annyira magányosnak magunkat.
Az emberek néha eljutnak egy pontig, amikor úgy gondolják,
hogy ez az utolsó esély, hogy mások legyenek, és belevágnak. Ha nem sikerül,
életük végéig hátrafelé tekintgetnek, hogy mi lett volna, ha sikerül.
Nem ismertem a nagyapámat, de apukámtól tudom, hogy nagyon bátor ember volt.
És mindazok ellenére, amit tett, vagy éppen pont amiatt,
a világon a legjobban a fűnyírást szerette. Apukám egyszer hallotta,
amint egy szomszéddal beszélget. A szomszéd megkérdezte: hogy van és mit csinál?
A nagypapa azt mondta "Lenyírom a füvet, aztán nézem, ahogy nő. Nyírni a füvet és nézni,
ahogy nő. Az élet 90 százalék gondoskodás."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
II. világháborúban Russell Keys kapitány, az amerikai légierő vadászpilótája egy Franciaország feletti bevetés során furcsa színes fényfelhőt tapasztal, mely szinte magába szippantja a gépét. Mint később kiderül, ez a jelenség menti meg őt a biztos haláltól. Ezután szinte semmire nem emlékszik, majd évek múltán szörnyű rémálmok és látomások kezdik gyötörni
Csaknem tíz év telt el az 1947-es roswell-i ufóbaleset óta. A kíváncsiság elcsendesedett, az emberek élik tovább életüket. Csak a Nevadai Légibázisra érkező számtalan bejelentés tanúskodik arról, hogy az idegenek rendszeresen látogatják a bolygót. Owen Crawford rendíthetetlen erővel kutatja tovább a zsákmányul ejtett űrhajó titkát. Új segítséget kap maga mellé: Kreutz-ot, a fizikust. Kreutz megfejti a titkot, amit tíz éve senkinek sem sikerült megtudni: az űrhajó az utasai pszichikus energiájával működött. Azzal az energiával, amivel a földi elméken is uralkodni tudnak. Crawford-nak közben a tudomására jut, hogy él a texasi Lubbock-ban egy kisfiú, Jacob, aki furcsa hatással van az emberekre, és furcsa dolgokat produkál. Tudja, hogy a szökött földönkívüli ebben a földi városban járt utoljára, ezért haladéktalanul odautazik, és csellel próbálja meg hatalmába keríteni a fiút. A hajdani vadászpilótát, Russell-t továbbra is rendszeresen magukkal viszik a földönkívüliek, és szörnyű kísérleteket végeznek rajta. Egyik alkalommal megrettenve veszi észre, hogy fia, Jesse, a szomszéd műtőasztalon fekszik. Mihelyt visszatér a földre, elindul, hogy megmentse Jesse-t.
Jacob-ot testvérei a megrendezett halála után egy montana-i iskolába menekítik Crawford, és a kormány elől. Nem tudják, hogy ki az igazi ellenség, de azt igen, hogy senkinek sem szabad tudnia a fiú létezéséről. Jacob továbbra is felhasználja különleges, pszichés energiáját, bár egy emberi alakban megjelenő földönkívüli figyelmezteti, hogy ne tegye, mert megőrülhet. Owens emberei azonban ide is a fiú után jönnek, így Jacob-nak megint menekülnie kell. Fogyatkozó pszichés energiáját arra használja, hogy megakadályozza Marty-t és Howard-ot a leleplezésben, de ez az utolsó erőfeszítés végképp kimeríti minden erejét. Többé nem képes csodát tenni
Különös természeti jelenségekről érkeznek beszámolók az ország minden tájáról: furcsa gabonaköröket találnak az emberek a földjeiken. Crawford elutazik, és biztosra veszi, hogy a földönkívüliek műve, de kiderül, hogy mindez ellenlábasa, Tom műve, aki minden eszközzel azért harcol, hogy bebizonyítsa, nem léteznek ufók. Alaszkában eközben az alaszkai Lazac-folyónál régi, indián emlékek után kutat a Los Angelesi Egyetem professzora, Powell, és néhány diákja. Munkájuk közben különös múmiára bukkannak, ami egyáltalán nem illik az indián kultúra maradványai közé. Kérdezősködéseik során a kutatók megtudják, hogy a legenda szerint az erdőben különös szellemek járnak, akik elrabolják, és teherbe ejtik a lányokat. A történetről kiderül, hogy valóságon alapszik. Valóban elraboltak egy lányt, aki a történtek után kilenc hónappal ikergyermekeket hozott a világra, akik azonban torzak voltak. Csúfságuk, és különös képességeik miatt viszont a közösség kitaszította őket, és az erdőben élnek. Jesse, a vietnami háborút megjárva drogosként éli tovább életét. Tudja, hogy az idegenek még mindig figyelik, hiszen a háborúban is többször megmentették az életét, hiába akarta a halált. Hazatérve hősnek tartják, ám ő elutasítja a kitüntetéseket. Megismerkedik Ameliával, a csinos ápolónővel, és egymásba szeretnek. Crawford kisebbik fia, Sam, egyetemi újságíró lévén, a sztori nyomába ered, és meg is találja az egyetlen, még élő hibridet, Lestert, ám Lester nem tudja úgy kordában tartani pszichikus erejét, mint egykor Jacob, és ez az erő mindkettőjük pusztulását okozza. 
Crawford halála után Marty elárulja Eric-nek, hogy az anyját az apja ölte meg. Eric, a tudomására jutott tények alapján eltávolíttatja Marty-t az ufókutató projekt éléről, és a kormányt is megzsarolva maga veszi át apja helyét. Jacob Clarke hosszú évek után hazatér az édesanyjához, és testvéreihez. Bátyja, Tom, aki évek óta küzd azért, hogy a kormány ismerje el, hogy az ufójelenségek titkos katonai kísérletek, tőle tudja meg, hogy Jacob azért különleges, mert ő is földönkívüli. Tom ettől a perctől kezdve az ufók létét igyekszik bizonyítani. Ez feltűnik Eric-nek, aki azonnal Dallasba utazik, hogy megismerje Jacob-ot. Eközben Jesse Keys mentősofőrként dolgozik, családot alapít, és igyekszik elfelejteni a múltat. Egészen addig, amíg egy baleset helyszínelése után észre nem veszi, hogy órák estek ki az életéből. Orvoshoz megy, hogy megszabaduljon a daganattól. Eric Crawford azonban, aki már évek óta keresi, így tudomást szerez a hollétéről és el akarja őt fogatni. 
A légierő ufó-kutatólaboratóriumának Maine-be szállítása közben nem csak a tiltakozó aktivisták zavarják meg a konvoj útját. Mindenki szeme láttára megjelenik egy repülő csészealj, és magával viszi a helikopterek által kísért, egykor lezuhant űrjárművet, és a benne talált halott űrlényeket tartalmazó ládákat is. Eric Crawford és munkatársa, Wakeman, így mindent elvesztenek, amivel bizonyíthatnák a földönkívüliek létezését. Évek múlva, Bush elnök beiktatása előtt keresi meg őket a Hadügyminisztérium, és ad újabb megbízást a további kutatásra, miután a NASA egy űrhajóját támadás éri az űrben. Wakeman beleveti magát a munkába, Crawford viszont tovább kutat Jacob Clarke után. Jacob, a földönkívüli leszármazottja azonban halott. Lánya csak Tom bácsikája elbeszéléséből tudja meg, hogy ő is rendkívüli képességekkel rendelkezik. Mivel Eric Crawford a nyomára bukkan, a lánynak menekülnie kell, de az idegenek vigyáznak rá. Jesse Keys is meghal, szintén fiatalon. Charlie az, aki továbbviszi az örökséget. Charlie és Lisa egy földönkívüli űrhajó fedélzetén találkozik először egymással. 
Charlie, még kilenc évvel az utolsó elrablása után is olyan embereket keres, akik szintén átélték mindazt, amit ő. Egy terápiás csoportban találkozik Lisa-val, aki rögtön ismerős lesz neki, majd hipnózis alatt kiderül, hogy Lisa kislánya, Allie, az idegen űrhajón fogant, közös gyermekük. Mary és Wakeman, Eric-et kizárva dolgozik a programon. Folyamatosan figyelik a cseperedő Allie-t, és kifejlesztenek egy módszert, amivel leblokkolhatják a kislány agya által leadott jeleket. Így Allie láthatatlanná válik a földönkívüliek számára. Az elfogására tett kísérlet azonban az első lépésben kudarccal zárul: Allie kibontakoztatja rendkívüli képességeit, és megszökik. A terápiás csoport egyik találkozója pedig túszdrámába torkollik. Mary és Wakeman az FBI segítségével ki akarja használni az alkalmat, hogy elfogja a kislányt. Mivel azonban nem maradhat tanú, aki bármit is tud Allie származásáról és képességeiről, az egész csoportot ki akarják végezni. 
A hadsereg átveszi Allie-t, a földönkívüli kislányt a program vezetőitől, Mary-től és Wakeman-től. Beers tábornok ezzel minden lehetőséget elvesz Mary-től, aki az életét tette fel arra, hogy nagyapja munkáját befejezze, Wakeman-t viszont magukkal viszi. Szándéka az, hogy a sivatagban felállított, szigorúan titkos kísérleti telepen Allie segítségével földre kényszerítse a kislány segítségére érkező földönkívüli űrhajót. Allie szülei, Charlie és Lisa sem tétlenkednek. Lisa hipnózisban telepatikus kapcsolatba lép a lányával, és végül sikerül fényt deríteniük a kislány hollétére. Egy helyi vadász segítségével találják meg a farmot, ahol a kormány a kísérleti telepet berendezte. Mary sem hagyja annyiban veszteségét. Mihelyt a kislány fejéről leveszik a jeladót blokkoló sisakot, azonnal a helyszínre siet, és csellel bejut Allie-hez. Allie érzi, hogy milyen nagy nyomás nehezedik rá. Lassan rájön, hogy mit várnak tőle a felnőttek
A földbe csapódott űrhajó elnyeli Mary-t és a felderítésre küldött katonákat. Különös és ijesztő élmények érik őket a fedélzeten, melyek emlékeiket, félelmeiket elevenítik fel előttük. Allie agytevékenysége hihetetlen csúcsokat ér el, valójában senki sem tudja, hogy mi történik. Az űrhajó azonban egyik pillanatról a másikra életre kel, és eltűnik a fekete égen, magával ragadva Allie-t és a házat. A katonák időközben elfogják a helyszínre érkező Charlie-t és Lisa-t. A tábornok csalódottan ad parancsot a távozásra. Az idegenek által hátrahagyott Mary azonban furcsa következtetésre jut, és ráveszi őrzőit, hogy forduljanak vissza. Nem csalódik…a ház ott áll, ahol azelőtt, mintha mi sem történt volna. Beigazolódik sejtése, miszerint az egész színjátékot Allie rendezte meg számukra, és az események csupán a fejükben játszódtak le. Vagyis nem voltak idegenek, és nem rabolták el Allie-t. A zűrzavarban Allie-nek és szüleinek sikerül megszökni.
Allie és szülei a sebesült John-nal menekülnek tovább a katonák, és a kormány elől. Felveszik a kapcsolatot Tom-mal, Lisa nagybátyjával, aki megígéri, hogy hamis papírok segítségével kijuttatja a családot az országból.Wakeman, korábbi állításával ellentétben képes Allie jeleit fogni, így tisztában van a lány hollétével. Az üldözőktől elszakadva erednek Allie nyomába. A család a régi, lubbocki házban húzza meg magát az iratok elkészültéig. John megmutatja Allie-nek, hogyan kell kikapcsolni a fejében lévő adót, így mind a kormány, mint a földönkívüliek elől elbújhatnak. Allie saját belátására bízza, hogy velük megy-e, vagy a Földön marad. John-nak ezután vissza kell térnie az övéihez. Wakeman, aki kideríti,hol bújt el a család, figyelmeztetni akarja a menekülőket a veszélyre, de Mary megöli. A Lisa, Charlie és Tom rádión keresztül kéri az emberek védelmét, azokét, akiket folyamatosan elrabolnak. Hatalmas tömeg gyűlik össze a ház körül, nem sokkal később a katonák is megérkeznek. A feszültség egyre elviselhetetlenebb, és Allie, hogy megakadályozza a vérengzést, döntő lépésre szánja el magát. 
